Predstavitev knjige Klinični dnevnik 1932 Sándorja Ferenczija

Knjiga Klinični dnevnik 1932 Ferenczija je edinstveno delo v psihoanalitični literaturi, ki je nastajalo v zadnjem letu avtorjevega življenja. Nastalo je kot osebni zapis, ki je bil namenjen le peščici Ferenczijevih bližnjih in sprva ni bil mišljen za objavo. Delo ponuja globok vpogled v prepletanje osebnega in strokovnega življenja avtorja, ki je bil vedno bolj oddaljen od Freuda in mednarodne psihoanalitične skupnosti. Osredotoča se na težje oblike psihopatologije, raziskuje klinične primere in ponuja teoretične prispevke k posodobitvi Freudove psihoanalize, še posebej za tiste, ki veljajo za terapevtsko nedostopne. Ferenczi se zavzema za odprt, čustveno angažiran terapevtski odnos, kar se kaže tudi v njegovem kontroverznem eksperimentu vzajemne analize z ameriško klientko. Kljub nekaterim etičnim in strokovnim dilemam so njegova odkritja pomembno vplivala na razvoj sodobne, postfreudovske psihoanalize. Klinični dnevnik 1932 ponuja tudi kritiko klasične psihoanalitične distanciranosti in poziva k večji odprtosti v terapevtskem procesu, pri čemer raziskuje tudi osebne izkušnje Ferenczija s Freudom. Delo zaradi avtorjeve smrti ostaja nedokončano, a kljub temu ponuja dragocen vpogled v inovacije ter napake, ki so bile neizogiben del avtorjevega razvoja.

O knjigi se bosta pogovarjala psihoanalitični psihoterapevt Zoltan Pap ter Miran Možina, avtor spremne besede Kliničnega dnevnika 1932 in urednik založbe.

***

Dr. Ferenczi Sándor: Klinikai napló (1932) fordításkötetének bemutatója
Március 19., szerda, 18:00, Liszt Intézet

A Klinikai napló (1932) Ferenczi Sándortól egyedülálló mű a pszichoanalitikai irodalomban, amely az író életének utolsó évében készült. Személyes beszámolóként indult, melyet csak Ferenczi legközelebbi bizalmasai számára szánt, mivel eredetileg nem volt szándékában nyilvánosságra hozni. A mű mély betekintést nyújt az író személyes és szakmai életének összefonódásába, miközben egyre távolodott Freudtól és a nemzetközi pszichoanalitikai közösségtől. A pszichopatológia súlyosabb formáira összpontosít, klinikai eseteket vizsgál, és elméleti hozzájárulásokat kínál Freud pszichoanalízisének modernizálásához, különösen azok számára, akiket terapeuta szempontjából elérhetetlennek tartanak. Ferenczi egy nyitott, érzelmileg elkötelezett terápiás kapcsolat mellett érvel, amit a közismert amerikai klienssel végzett kölcsönös analízis kísérlete is tükröz. Bár etikai és szakmai dilemmák merültek fel, felfedezései jelentős hatással voltak a kortárs poszt-freudi pszichoanalízis fejlődésére. A Klinikai napló (1932) a klasszikus pszichoanalitikus távolságtartás kritikáját is magában foglalja, és nagyobb nyitottságot szorgalmaz a terápiás folyamatban, miközben Ferenczi Freudhoz fűződő személyes élményeit is feltárja. A mű Ferenczi halála miatt befejezetlen maradt, de még így is értékes bepillantást nyújt az író újításába és a fejlődése során elkövetett hibákba, amelyek elkerülhetetlenül részei voltak annak.

A könyvet Pap Zoltán, pszichoanalitikus pszichoterapeuta, valamint Miran Možina, a Klinikai napló előszavának szerzője és a kiadó szerkesztője fogja megvitatni.